Új bejegyzés Frissítés

2009.01.27. 14:23 Gyöngyi

Elmúlt minden, hiszen semmi sem örök, Békében elváltunk, de én mégis könnyeimmel küszködök. Azt mondják az emléket sohasem feledjük, de ha mégis, akkor sohasem szerettünk. Eltudod valaha is felejteni? ez egy örök kérdés marad, de hidd el ezt neked kell érezni! Lehet, hogy könnyen túllépsz rajta, de az is lehet, megbánod, hogy egykor elhagytad. Akkor jössz rá, hogy még mindig szereted, s az idő múlásával sem feledted. De talán már késő... meg kell értened, hogy nincs közös jövő! Az egymástól távol töltött idő alatt rádöbbensz, hogy Ő volt az egyetlen, akit szeretett szíved!! Már sohasem tudod visszaforgatni az időt, már nem tudod elmondani, hogy szeretted, vagy talán, hogy még mindig szereted Őt... Valahol legbelül tudod, hogy életed legnagyobb hibáját követted el, hagytad, hogy vége legyen mindennek. Mostmár sajnálod, s bármit megtennél, de nem lehet, tovább kell, hogy lépj! Te is tudod, hogy sohasem fogod Őt teljesen elfelejteni, hiszen egykoron Ő tanított meg igazán szeretni...!!! Wass Albert  Magányosság erdejében    Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak;én és valaki, valaki,akit nem ismerek. És aki mégis,mégis elkísér akármeddig megyek. Valaki,akit mégsem ismerek.   S van itt egy álmom:különösen szép, és különösen mégis fáj nekem: Valaki egyszer majd elémbe lép, és megfogadja két tévelygő kezem, lecsókolja,két könnyező szemem... Valaki majd az életembe lép, aki százszór több,mint az életem. Van itt egy álmom:különösen szép, és különösen,mégis fáj nekem...   Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak,én és valaki, Valaki,akit nem ismerek, és akiről még tudnom sem szabad:   Bár jobban szeretem,mint magamat.              Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam Amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. Uram, tégy engem békéd Eszközévé, hogy szeressek Ott, ahol gyűlölnek, Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, Hogy összekössek, ahol széthúzás van, Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem Nem arra, hogy megvigasztaljanak, Hanem, hogy én megvígasztaljak, Nem arra, hogy szeressenek, Hanem arra, hogy szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, Aki elveszíti magát, az talál, Aki megbocsát, annak megbocsátanak, Aki meghal, az fölébred az örök életre.   Csak üresség van most bennem, Oly üresség, hogy a fájdalom se fáj, Csak ülök az ágyam szélén, s nézem, Milyen rideg, és üres, kietlen e táj. Nem érzek szeretetet, gyűlöletet, Nem érzek semmi érzelmet, Nem akarok én itt maradni, És nem akarom, hogy elmenjek. Sötét üresség a lelkem, De a fényre nem vágyok, Nem érdekelnek gonoszok, jók, Nem érdekelnek szép álmok. Csak aludni kívánok én, Álmatlanul mély álmot, És ha egyszer felébredek, Egy más világot kívánok.       Erdélyi hitvallás Wass Albert Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben, és hiszem azt, hogy igazságos vagy, bár emberi elmémmel megérteni nem tudom igazságodnak szörnyű módszerét. Hiszek jóságodban is, bár sze   Wass Albert: A szív          Nézted már a Szent-Anna tó vizét? Milyen titokzatos, milyen sötét. Semmit se látsz, csak olykor egy-egy furcsa csillanást, amint ezüst halak suhannak mélységein át…   De olykor hírtelen jön valami eltévedt sugár, zöldes világra gyújtotta lent a mélyt, s a mélynek vége nincs sehol, sehol… Olyan a szív is, mint a Szent-Anna tó titokzatos vize. Elnézed néha: Zörgő kis doboz, furcsa, lecsukott. Hogy mikor, nem tudod: de néha jön egy bomlott pilla

2008.08.18. 14:42

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat, mert általa találtam meg magamat, munkámat, sőt téged, magadat is Istenem! Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben használtad életemet valami célra, melyet ugyan nem ismerek, de egy napon majd mindent meg fogok érteni és akkor nagyon elégedett leszek. Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben. Hiszem, hogy Istenem bennem vagy, miként a nap a fényben és az illat a virágban. Fény az én sötétségemben! Hang a csöndemben. Hiszem az örök életet. Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek, amelyeket most nélkülözök, és hogy odaát csodaszép otthonom lesz telve színnel, zenével, a virágok bólongatásával és szeretteim arcával.

2008.01.14. 10:06

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

2008.01.09. 14:26

. Mózes második könyve Az Ószövetség második könyve az Egyiptomban kis törzsből nagy néppé lett Izráel sorsát írja le. Beszámol arról, hogyan kényszerítette őket az új fáraó (az egyiptomi történelem II. Ramszesze) rabszolgamunkára, majd Isten segítségével hogyan szabadultak ki Egyiptomból. Ezért nevezték el a könyvet a görög és latin Bibliában Exodusnak vagyis "kivonulásnak". A rabszolgasorban sínylődő zsidóság számára Isten küldött szabadítót Mózes személyében. Mózes az égő csipkebokornál úgy ismerte meg Istent, mint aki "jelen van" a választott nép életében. Ezt tapasztalták meg a menekülő zsidók is, amikor Isten megszabadította őket az üldöző egyiptomi hadseregtől. Izráel számára az exodust követő pusztai vándorlás és a Sínai-hegynél kötött szövetség is évezredekre maradandó istenélményt jelentett. 2. A szabadság nehézsége Isten választott népe előbb ismerte meg Istent szabadító Úrként, mint Teremtőként. Tudósok szerint az Istentől elnyert szabadság élménye vezette el a zsidóságot arra a hitre, hogy Isten az egész teremtett világ Ura is. A későbbiekben az Ószövetség állandó kérdése maradt, hogy a nép vajon képes-e megfelelni a szabadító és a velük szövetségre lépő Isten elvárásainak. Elvégre mindig sokkal könnyebb az éppen aktuális "aranyborjút" körültáncolni, mint a láthatatlan, kiábrázolhatatlan, de szabadító Istenben bízni. 3. A szabadság kihívásai "Azok, akik feladnák a szabadságot azért, hogy ideiglenes biztonságot kapjanak cserébe, sem a szabadságot, sem a biztonságot nem érdemlik meg." Benjamin Franklin

2008.01.07. 12:28

Ma úgy töltöm az idõt, hogy boldog legyek  És otthagyjam a lábnyomaimat, És a jelenlétemet Mások szívében.

2007.11.28. 08:29

Szöllősi Zoltán   Advent   Advent Nem csengő szól, nem a csend, kint a tél, a szürke eb zörrenti néha láncát, ablakomban Hold-gerezd ragyog magának tálcát. Magamban lesz ünnepem? alig fér el idebenn magányom nagy családja, pásztor emlékezetem Istent is hazavárja. Árvaságom nem hiszem, kétezer év semmi sem, vérem öröklött fáján gyümölcs, terem még szívem - majd csillag fűti kályhám

2007.11.23. 10:30

Ady Endre   ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA   Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, Most gyertek szabad mellű örömök S pusztuljatok bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg S helyére ült a döbbent némaság: Köröttünk már az Élet csörtetett. Óh, ifjui, szent megjózanodás, Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, Emléketek ma is milyen csodás. Hős harc az Élet és megélni szép, Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlők lengeteg szivét. Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz. S szent frigyüket így folytatják tovább. Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted. Tápláltad tovább bennem az erőt, Szeretni az embert és küzdeni S hűn állni meg Isten s ember előtt. Június van s nagyon magam vagyok S kisértenek élt éltem árnyai S az elbocsátó iskola-padok. S én, vén diák, szívem fölemelem S így üdvözlöm a mindig újakat: Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

2007.11.22. 18:03

"Az élet - néha így érzed - csaknem elviselhetetlen. Sorsforduló és korforduló pillanatában élsz, mikor minden reng és változik, a hagyományok, az erkölcsi törvények, az ismert életformák. Mintha már nem is házakban laknál, hanem az élet őserdejében, ahol állandóan zeng és dúl a vihar. S a változásban reménykedel. Bízol abban, hogy egyszer hamuvá ég a szívekben minden indulat, a pernye és a keserű füst, mely a szívekben terjeng, eloszlik. Megint napfény hull az emberi tájra. A tenger kék lesz és a fák gyümölcse illatos. A változás elhozza a békét. Márai

2007.11.22. 15:48

Teréz anya imái Urunk tégy méltóvá bennünket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben és éhségben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet. Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévedés az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget; a reményt, hogy megszűnjék a kétségbeesés; fényt oda, ahol sötétség az úr; s az örömöt vigyem oda, ahol szomorúság és szenvedés az élet. Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni, mint hogy vigaszra várjak; inkább én törekedjem megértésre, mint hogy megértést óhajtsak; inkább én szeressek, mint hogy szeretetet igényeljek; mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg önmagunkat, és ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre. Ámen

[9-1]