Új bejegyzés Frissítés

2008.03.05. 10:55

2008.03.03. 15:50

Moretti Gemma - Őrizlek Igy nem őrizte kincseit a gazdag, nyár illatát busongó, szőke kazlak, nap színeit üvegbe zárt gyümölcs, sok tudományát vén zsugori bölcs - mint téged rejtelek, őrizlek én, mindent, mi tiéd volt és most enyém: Papírlapot, melyen kezed nyoma, pillantásod, mely rólam szállt tova, egy mondatot, amely tetszett neked, dallamocskát, mit dúdoltam veled, egy virágot, melyhez hozzáért arcod, mozdulatod, ahogy fejed lehajtod, s még mennyi mindent. Oly szegény a szó mondani, írni, mily boldogító, hogy kincsem van, és ez a kincs te vagy, hogy áradó örömöm titka vagy, s mert bennem élsz, minden baj elkerül. És gazdag vagyok, mérhetetlenül.

2008.03.03. 15:49

Moretti Gemma - Vigyáznak rád A napra bíztalak: forró szívében megmártva magad legyél erős, tiszta és nem sebezhető, óvd amit szeretsz, és ne feledd ami jó és emberi, az mindig érthető. A holdat is megkérlelem, ha sötétbe süllyed a világ, legyen álomba mesélő dajka, égre festett, hajnalig fénylő virág. Rábízlak a csillagokra is: vigyázzák álomképed ha alszol, szőjenek szivárványt szíved fölé, s a reggel kék függönye mögé bújva lessék, köszöntsék ébredésed.

2008.02.21. 10:06

Zöld Cs.: Hiányozhat-e... Hiá- nyozhat íjnak a húr, szépnek a jó, virágnak a fény, folyónak a meder, szomjazónak a víz, szívnek a dobbanás, éhezőnek a kenyér, tűznek a roppanás, rétnek a pillangó, vándornak az út, Holdnak a Nap, jégnek a fagy, hónak a tél, íznek a só, nekem Te?

2008.02.20. 13:19

"A gyermek abból tanul, ahogyan él. Ha a gyereket folyton kritizálják, megtanulja, milyen megbélyegzettnek lenni. Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni. Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni. Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni. Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni. Ha a gyerekek dicséretben élnek, megtanulnak tisztelni és becsülni másokat. Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot. Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni. Ha a gyerekek hitben és bizalomban élnek, megtanulják, mit jelent szeretni. Ha a gyerekek elfogadva, barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon." Dorothy Law Holtz

2008.02.13. 10:36

GYÖKEREK Furcsa szerzet az ember: halandónak a földre születik, de a kozmoszba vágyva kutatja az öröklét titkát. Lám, a fa is bár ágaival ég fele tör, elpusztul, ha földjéből kiszakítják.

2008.02.07. 16:25

Bodosi György: Légy önmagad Légy magad, légy önmagad! Küldöz a szó, hív a hang. Légy magad, légy önmagad! Bátran bontsd ki szárnyadat. Légy magad, légy önmagad! Tűzd ki, küzdd ki sorsodat. Légy magad, légy önmaga! Se szebb díj, se nagyobb rang. Légy magad, légy önmagad! Égj, lobogj, szórj lángokat. Légy önmagad!

2008.01.30. 15:03

Gyopárka   Távoli messzeségbe néznek szemeim Horizonton feltűnnek kedvenc hegyeim. Csúcsait még a hólepel borítja, Szívem egy fajta honvágy szorítja. Gondolatom szárnyal tétován, Mintha már lebegnék az út porán.   Útra kelek, nem habozok már soká, Zsákom bár nehéz viszem egyre tovább. Közeledvén, már ismerősek a vidékek Honvágyam is alábbhagy a csodás hegységen.   Illatos erdőkön át, hegyről le, Virágos mezőkről hegyekre fel, Hegygerincen át a patakon, Szorosokon keresztül a szirtek felé Kapaszkodok egyre csak felfelé.   Mintha érezném, hogy Te ott vagy fent Hajt már tovább az erő s a lendület. Már megcsillan egy fehér pontocska Szírt alatt a hasadékban virágocska.   Megpillantlak Te hófehér tünemény Szél lágyan ringatja délceg testedet Csillag szirmú fejecskéddel bólogatsz. Oly szép vagy, mint a hegyek szépe, Gyopárka! Te vagy a szirtek Tündére, Tündérország s a Kárpátok büszkesége.   Már rég óta vágyódom utánad Felmászok hozzád, hogy lássalak Kapaszkodok egyre csak feljebb. De jajj! Szemeim elvakítja a Napsugár Lezuhannék a mélybe, meg kell álljak már. Így tervem s álmom is a köddé válna.   Erőt gyűjtve egy szikla párkányon Nézlek, amint az ég kékjén hintázol. Felhők suhannak mögötted, vajon álmodom? Már-már szédülök, ha sokáig nézlek, Gyopárkám, te engem megigézel!   Látványod újra erőt ad s reményt, Bár nehezen, de elindulok feléd. Itt vagyok Kicsim, érted jöttem! Letépjelek, s elvigyelek magammal? Vagy szépségedet csodálva maradjak?   Nem! Nem bántalak Szépségem, Téged nem tudnálak soha bántani, Neked ez a világod a sziklagerincen!   Újaimmal cirógatlak, szemeimmel simogatlak, Ajkaimmal megcsókollak Gyopárkám. Szerelmem, te miért nem lehetsz az enyém? Bár elvihetnélek, de akkor elhervadnál. Ezt nem bírnám ki, inkább virágozz a csúcsnál.   Élj csak tovább sokáig kedvesem, Őrizd tovább hegyeink szellemét, S ne feledd, hogy egy túrázó Téged szeret!

2008.01.28. 11:27

Nagy Csaba (Gyémánt): Forró nyár Mennyire más a szürke világ, a fel nem kelő nap, az égen éjjel a sok csillag, a sötét sem borul csak úgy, szótlan az ölembe, mióta vagy nekem s szép szerelmed aranyszálaival vagyok megkötözve. Milyen szép, érzem, hogy szeretsz, a távol karjával is arcom simogatod, elfolyó könnyem meghatottan patakzik feléd, folyó-medert vájva. Érzem, az enyhe tél szelének puha párnáin küldöd gondolatod, s a láng száll felém, repítve vágyaim forró nyaradba.   Nagy Csaba (Gyémánt): Forró nyár Mennyire más a szürke világ, a fel nem kelő nap, az égen éjjel a sok csillag, a sötét sem borul csak úgy, szótlan az ölembe, mióta vagy nekem s szép szerelmed aranyszálaival vagyok megkötözve. Milyen szép, érzem, hogy szeretsz, a távol karjával is arcom simogatod, elfolyó könnyem meghatottan patakzik feléd, folyó-medert vájva. Érzem, az enyhe tél szelének puha párnáin küldöd gondolatod, s a láng száll felém, repítve vágyaim forró nyaradba.

2008.01.25. 13:44

Fazekas Anna Öreg néne őzikéje   Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja. Cili cica, Bodri kutya mellé búvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget. Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őzbálba, vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzá való kedve. Barna szeme bús-szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhők alatt. Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza, gida pajtás!" Könnybe lábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná! Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázsit, tarka mező száz virága őztestvérkét hazavárja. Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya. Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák. Öreg néne megsiratja, vissza - dehogy - mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban. Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska!" Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kisgidája visszanéz-e. Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán. De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon, rét, kicsi csalit" - s mint a szél, eliramodik. Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne. Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kisgidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen. Kitekint az ablakrésen: ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput. Ölelésre lendül karja: kis gidácska meg az anyja álldogál ott; beereszti, szíve dobban, megismeri: őzmama lett a kisgida, az meg ott a gida fia. Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba, hogy szemével kérve kérje: gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája. S köd előtte, köd utána, belevész az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne. Meg is gyógyul egykettőre, felbiceg a dombtetőre, s mire tölgyről lehull a makk, a kicsi bak hazaballag. Mátraalji falu széle, kapuban ül öreg néne, nincs egyedül, mért is volna? Ha fú, ha fagy, sok a dolga. Körülötte gidák, őzek, látogatni el-eljőnek, télen-nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe. Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét, és azóta így nevezik: Őzanyóka. Piros pipacs, szegfű, zsálya virít háza ablakába, nagy köcsögben, kis csuporban szivárványszín száz csokor van. Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, úttörő lesz valamennyi. Vadvirágnak dal a párja, énekszótól zeng a háza, oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is Őzanyóka. Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék mese őrzi aranyszívét. Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre; egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle!

2008.01.25. 11:44

GÁSPÁR ANDRÁS:

2008.01.25. 09:05

Bírtalan Ferenc: Míg megnövök Engem ne emeljen a magasba senki, ha nem tud addig tartani, míg tényleg megnövök. Guggoljon ide mellém, ki nem csak hallani, de érteni akar, hogy közel legyen a szívdobogásunk.

2008.01.25. 09:02

Várlak Téged Várlak téged, szólj csak, Hol lehetek végre Veled! Nem kell kérned. Beszélj hozzám. Szólj csak. Nem fontos, mit mondasz, Mit teszel, hogy nézel, Hadd nézzelek! Kérlek! Hadd halljam hangodat! És én majd eltűröm szavaidnak, Tekintetednek közönyét, Puha érintését ujjaidnak, De tudom, nem lehet enyém Most e szív és test a másik miatt, Ki elnyerte szíved kegyét.

2008.01.24. 14:41

Látod Látod a távolt? Az est tündöklő égboltját kémleld, egészen mélyen ott. A múlt szól hozzád, ahonnan még nincs lét, nincs bánat, remény hit vagy könny, sem tévedés a hitben, ott és akkor még tiszta volt minden.

2008.01.24. 14:38

Az volna jó Ablakunkon jégvirág nyílik, fényes szikráktól csillog ruhánk, tündért igéző január, ilyen fehér, ártatlan világot keresünk áhítva egy életen át, mikor dermedt ágak ölelkeznek, kerítés csipkéit rojtozza a szél, a kusza, táguló messzeségben boldogan egymásra nevetnénk, az volna jó, az volna szép, ha elcsitulna minden fájdalom, egymásért mondanánk imát, ha mosolyt látnánk az arcokon, átéreznénk a csüggedő bánatát, hinnénk az őszinte, igaz szóban, barátsággal nyújtanánk kezet, gyermeki, tiszta lélekkel fehérré varázsolnánk az életet.

2008.01.24. 14:37

A barkázó ág Téli magányba burkolózva tejfehérben csukja szemeit a föld. Kabátokat ölt a ránctalan hideg. Merészen, gondolatokat lát a barkázó ág. Érzem a szíved. Szerelem és tavasz, forrás és illat bánat és öröm egyaránt megcsap. De a fehér köd még az arcomba vág.

2008.01.18. 11:18

Az az érzés Szép a télben minden, szép ahogy a fehér rakódik a fákra, a fázó hold az égen, a földre-fagyott dér esti csillogása. A legszebb az az érzés, mely óvja a lángot, mi mellett csak veled örökké kiállok. Szép télen is minden, ha fagy van is odakint, s elég lent jár a nap, a szeretet a szívünkben mint a tenger vize, soha ki nem apad. Maradjon az érzés, mely óvja azt a lángot, mi mellett csak veled örökké kiállok.

2008.01.09. 13:53

Halk, bánatos szökés Halkabban daloljatok, Északi, vándor dalok, Hirtelen, kósza dalok, Szél-viharok. Ma június van S kissé búsan Jöttem el valahonnan. Jóéjszakát se mondtam. Meleg, vihartalan Nyárban Tettem be oda a szívem S a lábam S szeretném kivonni őket, E hamar lépegetőket. Halkabban daloljatok, Északi, vándor dalok, Hirtelen, kósza dalok, Szél-viharok.  (Ady Endre)

2007.12.19. 09:13

Csendes éj  Csendes éj, drága szent éj, Mindennek álma mély Nincs fönn más, csak a drága szent pár, Várja gyermeke alszik-e már, Küldj le rá álmot nagy ég! Küldj le rá álmot nagy ég! Csendes éj! Örvendj szív, bízva élj! Isten gyermeke áldva néz rád, hív az óra ,mely víg reményt ád, Jézus a földre szállt! Jézus a földre szállt! Csendes éj! Csendes éj, drága szent éj, Pásztor nép gyorsan kélj, Halld az angyali alleluját, Szállj itt zengve, s a távolon át: Üdvhozó Jézusunk él! Üdvhozó Jézusunk él! Csendes éj!

2007.12.19. 08:35

Itt van a szép karácsony Itt van a szép, víg karácsony, élünk dión, friss kalácson: mennyi fínom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellet körben ülnek, aranymese, áhítat minden szívet átitat Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csuda szép. Tiszta öröm tüze átég A szemeken, a harangjáték Szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született! Dsida Jenő

[30-11] [10-1]