BOLDOG AKI OLVASSA
FEBRUÁRI HAVI IGE: Jézus Krisztus mondja:"Higgyétek ,hogy mindazt, amiért imádkoztok,és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek."(Mk II,14) NAPI IGE :Amikor ehetsz jóllakásig, akkor vigyázz: ne feledkezz meg az ÚRról(5Móz6,11--12) Akár esztek, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent ISTEN dicsőségére tegyetek!(I Kor 10,31)Mt 6,16--21--Tit1,1--16)
NAPI IGE Itt nem kívülálló emberek környékezik meg Jézust, hanem Keresztelő János tanítványai akarják tudni, hogy a böjt gyakorlatában miért van különbség "mi és a farizeusok" és "a te tanítványaid" között (14). Figyeljünk Kálvinra: Ez a példa arra int, hogy résen legyünk, hogy valami jelentéktelen ürügy alatt meghasonlást ne idézzenek elő közöttünk gonosz és agyafúrt emberek. Az ilyenek felidézésében csodálatos mester a Sátán. Különösen arra kell ügyelnünk, hogy külső szertartások miatt meg ne szakadjon a hit összhangja, és meg ne semmisüljön a szeretet köteléke. RÉ 163 MRÉ 159
n Ismertetőjegyünk: a szeretet
„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindaz aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.”(1Ján 4,7)
János apostol levelének ebben a részében, a fejezet elején arról olvashatunk, hogy honnan lehet felismerni a hamis tanítókat és tanításokat. Annyi vallásról hallunk, különböző vallási csoportokról, szektákról, akik meg próbálják félrevezetni az embert. János apostol szerint, ott, ahol nincs Krisztus, ahol nem vallják Jézus istenségét ott hamisság, tévtanítás van, sőt, antikrisztusi lelkület. A hamis tanítók és tanítások megkülönböztetése után az apostol rátér a mai igehirdetés témájára: a hamis tanítványságra. Nemcsak a hamis tanítót, de a hamis tanítványt is fel lehet ismerni. Az igazi szeretet az, amely határvonalat húz igaz és hamis, krisztusi ember és csupán vallásos ember közé. János evangéliumában, Jézus így szól tanítványaihoz: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szerssétek, amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Ján 13,34-35)
Úgy szeretni, olyan szeretettel, ahogy Krisztus szeret minket. Ismerjük az emberi szeretetformákat, van érdekszeretet, viszontszeretet, van önszeretet. Szeretem, mert hasznom van belőle, szeretem, mert a barátom, viszont szeret, és szeretem a magam igazságát, nekem feleljenek meg mások. Ezzel az emberi szeretettel nem sokra megyünk, érezzük, hogy milyen messze áll a krisztusi szeretettől. Azt mondja az ige, hogy a szeretet Istentől van, de így is lehet fordítani a görög kifejezést: Istenből van. Isten szeretet. Nem az egyik tulajdonsága, hogy szeret, neki ez a Lénye. Kegyelmében, fenyítékében egyaránt, hisz az igazi szeretet tud dorgálni is. Isten szeretete testet öltött egykor Jézus Krisztusban. Erre a szeretetre figyelve mondja ki János apostol: szeretteim, szeressük egymást. Nem érdekszeretettel, nem viszontszeretettel, nem is szimpátiával, hanem isteni szeretettel, agapéval. Csak az tud így szeretni, aki Istentől született. Amikor Jézus Nikodémussal beszélget, azt mondja neki: szükséges nektek újjászületnetek. Az újjászületés görög szavában pedig ott van a felülről való születés jelentés is. Csak az tud agapéval szeretni, aki újjászületett, Istentől született ember.
Aki szeret, az ismeri Istent, olvashatjuk az igében. Nem az ismeri, aki tud róla, nem az ismeri, aki kivűlről fújja a Szentírást, vagy aki állandóan a templomban ül, ez még nem ismeret, hanem az ismeri, aki szeret. Az ismeri Istent, akinél a szeretet a kiindulópont és ezzel a szeretettel olvassa és hallgatja az igét, ezzel a szeretettel jár templomba is és ezt a szeretetet gyakorolja embertársai felé is. János apostol hangsúlyozza, hogy csak akkor szeretem Istent, ha szeretem embertársamat. A szeretet kettős parancsa is így szól: szeresd az Urat és szeresd felebarátodat. Így egész, így teljes. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent. Aki nem tud megbocsátani, aki nbem tudja félretenni haragját, irigységét, az lehet vallásos ember, de nem keresztyén ember, Az lehet tanítvány, de nem igazi tanítvány. Porladó közösségtudatunk, széthúzásunk vajon nem ennek tulajdonítható: csak magunkra figyelünk, magunk kényelme, magunk igazsága a fontos?
A szeretet arról szól, hogy kikerülök a középpontból. Figyelek a másik emberre, igényére, szükségére: pihenésre, magányra vágyik? Nem zavarom. Társaságra, segítségre, támaszra van szüksége? Odalépek hozzá. Sokszor az az érzésem, hogy a szemünk csak befelé néz és nem lát a másik emberig. Ha nem szeretünk, akkor nem imserjük Istent és hamis tanítványok vagyunk. Lehet igazán szeretni. Légy újjászületett ember, kérd a Lélek erejét és merj szeretni, tudj szeretni, szerethetsz, mert Isten szeret téged. Meríts ebből a forrásból, Isten feléd áradó szeretetéből, aki egyszülött Fiát is odaadta érted, és vigyél ebből a forrásból másoknak is. Ez a mai világ, legyen bármilyen sötét, valahol még mindig igazi szeretetre vágyik. Szeress krisztusi szeretettel. Azt a csodát fogod tapasztalni, hogy minél több szeretetet adsz, annál több marad, viszont ha magadnak akarod és elvárod hogy szeressenek, akkor üresen maradsz.
Ismerjük a szeretet himnuszát. Lehet hitem, tudhatok nyelveken, adakozhatom, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. A szeretet nem rójja fel a gonoszt, hanem megbocsát, mindent elfedez. A híres igehirdető, Spurgeon azt mondja: lehet, hogy sok hibám van ha benned kevés a szeretet. Egymásban sok hibát látunk, ha kevés a szeretetünk. Isten nem a hibát keresi bennünk, hanem Krisztusban új, megszentelt, újjászületett életre hív.
Isten szeretet, Isten szeret minket, szeressük az Urat úgy, hogy szeretjük egymást. Ámen.
Lovász István, völcsöki ref. lp.
Elmélkedés:
A Jézustól kapott evangelizációs parancs arra kötelezi az Egyházat, hogy minden korban egyik legfontosabb küldetésének tartsa az örömhír terjesztését. Különösen az igehirdetést végző szolgálattevők, de ugyanakkor minden keresztény ember is a mai példabeszédben szereplő
magvetőhöz hasonlítanak, akik az igazság magvait elhintik a világba. Ha ezt a feladatukat lelkiismeretesen teljesítették, elvégezték küldetésüket. Az eredmény már nem tőlük, hanem a megbízótól, Istentől függ, illetve attól, hogy a hallgatóság jó szívvel elfogadja-e azt vagy visszautasítja. Nagy változást jelent keresztény életünkben annak felismerése, hogy az Ige hallgatóiból az Ige hirdetőivé kell válnunk. Szavainkkal és tetteinkkel. A Biblia évének ez is lehet egyik célja. (Horváth István Sándor)
Elmélkedés:
A magvetőről szóló példabeszéd folytatásaként Jézus arról beszél hallgatóinak, hogy világítás végett szokás lámpát gyújtani, s nem azért, hogy a fényt aztán elrejtsék. Itt tehát világossá válik számunkra, hogy az Ige hallgatójából az Ige hirdetőjévé válni nem egyszerűen csak lehetőség, hanem kötelesség. Az éltető tanítás ugyanis fényt, világosságot jelent az ember számára, melyet látható helyre kell tenni, hogy mindenkire ráragyogjon. Az Igében önmagában életet alakító erő rejlik, amelyet nem szükséges emberi "bölcsességgel" fokozni. Ahogyan engem, ugyanúgy másokat is formál, éltet Isten szava. Továbbadom-e az örömhírt? (Horváth István Sándor)
Elmélkedés:
Isten Országának ellenállhatatlan és folyamatos növekedéséről szól a mai evangélium. A növekedés látszólag teljesen független az emberi akarattól, de megvalósulásának hatékonysága mégis attól függ, hogy mennyire befogadóak az emberek. Az Ország növekedése nem az emberi tevékenységnek köszönhető, hanem Isten szüntelen munkálkodásának jele. Ő gondoskodik az Ország megvalósulásáról. Emberi képességeinket meghaladja az ország építésének feladata, Isten azonban mégi meghív, hogy együttműködjünk ővele a további építésben. Mindig ajándékként kell fogadnom, ha Isten Országa bennem is megvalósul. (Horváth István Sándor)
2008. február 2. - Szombat, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,22-40
Elmélkedés:
Negyven nappal születése után Jézus templomi bemutatását ünnepeljük a mai napon. Az idős Simeon a Gyermeket látva arról beszél magasztos szavakkal, hogy Őbenne teljesültek be az egykor tett isteni ígéretek. Beteljesedett a választott népnek tett ígéret, hogy elérkezik majd a Megváltó, s teljesedik a Simeonnak tett ígéret, hogy halála előtt megláthatja a Megváltót. Jézus világrajöttével az ígéret népéből megváltott néppé válnak az emberek. Mi magunk is a megváltottak közé tartozunk. Vajon az én szemeim meglátják-e Jézust? Vagy inkább eltakarom a szemem? (Horváth István Sándor)
Imádság:
Üdvözlégy, édes Úrnő! Csodálatos virágot szültél, aki beragyogja az eget és a földet. Világosítsd meg értelmemet, hogy fölismerjem jóságodat. Most aludni térek. Csak Isten tudja, fölkelek-e holnap. Lelkemet neked ajánlom és szeretett Fiadnak, Jézusnak, Istenemnek! Jézusom, előtted van egész életem! Őrangyalom vigyázzon rám ez éjjel és őrizzen egész nap, reggeltől estig. Igen, édes Fiadnak ajánlom lelkemet, hogy ne essen áldozatul a kísértésnek, hanem kegyelmed mennyországában legyen! Ámen.
2008. február 7. - Csütörtök
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad." Majd így szólt mindnyájukhoz: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?" Lk 9,22-25
Elmélkedés:
Egyházunk liturgiája nem játszik velünk zsákbamacskát, hanem mindjárt a nagyböjt kezdetén elárulja, hogy ez az időszak a szenvedő Krisztussal való találkozás ideje. Az evangéliumok szerint Jézus háromszor beszél előzetesen apostolainak és tanízványainak a rá váró szenvedésekről és a halálról. Ő tehát félkészül erre, de mindeközben övéi nem értik szavait, s úgy tűnik, hogy meglepetésként éri őket, amikor mesterüket elfogják és keresztre feszítik. A nagyböjt a lelki felkészülésre ad nekünk időt. Időt ad, hogy a keresztúton haladó Jézushoz csatlakozzunk, s felvegyük saját keresztünket. Miként Jézus számára a szenvedésen és a halálon keresztül vezett az út a feltámadás dicsőségébe, ugyanígy a mi is a halálon át juthatunk el az örök életre. (Horváth István Sándor)
2008. február 10. - Nagyböjt 1. vasárnapja
Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!" Jézus ezt felelte: "Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik." Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!" Jézus ezt válaszolta: "De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!" Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: "Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!" Ekkor Jézus azt mondta neki: "Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki. Mt 4,1-11
|