[23-4] [3-1]
Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól:"Ne félj!"
Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén? |
|
| |
|
Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól:"Ne félj!"
Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén? |
|
| |
|
Megfáradt testtel és lélekkel
egy túlzsúfolt, hajszolt nap után.
Hadd mondjak néma áldást Néked,
szerető, Teremtő Atyám...
Hadd mondjak áldást szívemből,
hisz szavakhoz oly gyönge a szám.
De oly csekély a szó ereje,
félek, nem ér fel hozzád imám.
Hadd mondjak áldást mindenért,
mi utamon ért, s még mi vár.
S hadd köszönjem meg halkan az erőt,
mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.
Hadd mondjak áldást a könnyért,
és hadd áldjalak minden mosolyért.
De tudom: az áldás is kevés.
Fogadd el hát szívem, s életem,
fogadd el Atyám mindenért...
 |
|
A legkiválóbb adomány a szeretet
1Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait.Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
|
Virágvasárnap
| Valahol most egy tulipán-szájú, |
| Förgeteg-fehér szilvafák közt |
| máris a borhegyre megyünk, |
| apostol-felhő jön velünk – – |
| Jártak itt ólom-zord hadak, |
| sisakjukon, mint sastojáson, |
| Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék |
| homályában bort nyakalunk |
|
| |
| Szent István, térdepelj közénk, |
| nagyobb király térített minket, |
|
| |
| De itt vagyunk, de megvagyunk, |
| nézzük, hogy nő a völgyi búza |
| s a szőlővirág hogy kígyózik |
| fölrepedt, égő homlokunkra. |
|
| Így éneklünk s az ördöglábú |
| asztal lesz majd a nagydobunk – |
| parasztok és Jézus király, |
| egymást karolva mulatunk. |
|
|
|
|
A ház ereszére:
Úgy sietünk ide
Isten közelébe...
Ami a madárnak
A jó puha fészek,
Az az Isten háza
Az ember szívének...
Hozzuk ide lelkünk
Legszebb virágát:
A jó Isten iránt
Hódolatot, hálát!
Adjuk át egészen
Neki a szívünket!...
Így lesz csak igazán
A vasárnap ünnep. |
FOHÁSZ
Túrmezei Erzsébet
Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem;
Feleletet választ
egyikre sem leltem
nélküled, Úr Jézus.
Kegyelmeddel nyilt meg
mindegyik miértnek
titkos művű zára.
Tebenned találtam
Életem céljára,
Tebenned, Úr Jézus.
Mostmár bármi fájjon
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a te kezed
minden vezetése;
Csak vezess, Úr Jézus. |
Magyar Biblia!
Végre megtaláltam a magyar Bibliát. Csak az újszövetség T.T. Torkos András fordításában.. Kiadva, Pozsonyban.
Tervem, hogy az egészet beírom ( másolom) . Aki egy kicsit is tud magyarul az érti mit jelent, 1803-ban egy magyarnyelvű újszövetség.
Nagy ritkaság. Kiadta Néber Simon Péter saját költségén.
Íme a kezdő oldal:
|
A bokor ég, de nem ég el!"
Mózes egy alkalommal messzire behajította a juhokat a pusztába, ott látott egy bokrot, amely égett, de el nem égett. Akkor így szólt magában: Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor".
A Bibliát olvasva nemcsak Isten megjelenései csodálatosak, hanem az igazi próféták és szentek viselkedése is: néha úgy tűnik, hogy ez a viselkedés maga felér egy jelenéssel, egy csodával. Viselkedésében az első és legfontosabb mozzanat az a mélységes figyelem, amellyel azt szemléli, ami ég, de nem ég el. Az emberi figyelemnek több rétege van. Tudok úgy olvasni, hogy lehalkítva szól a rádióm, s - mivel a sporthírek nem érdekelnek, de ami azok után jön az érdekelni fog - akkor teszem le a könyvet és erősítem fel a rádió hangját, amikor a sporthíreknek vége van. De előfordul az is, hogy a rádiót kapcsolom le, mert a könyv jobban érdekel, és most beleadom figyelmem teljességét, egész területét. A figyelemnek ugyanis vannak különböző területei, de nemcsak területei, hanem mélysége is. Ha a prédikációmban én magam egy mélyebb szinten figyelek az Igére, hallgatóim is leszállnak a figyelemnek abba a rétegébe. Az igehirdetés nem csupán beszéd, hanem az igehirdető figyelmének hittől irányított működése. A legjobb bárány lehet a legjobb pásztor. Ez képzavar lenne, ha nem olyan valóságra utalna, ahol a lelkipásztor egyben bárány is. Ha ez a lelkipásztor bárányként jó legelőre talál, odavonzza a többi bárányt is.
Előfordult, hogy egy egyetemen tartottam előadást kétszáz egyetemistának a 90-es évek elején. Szerzetesruhában voltam. Ahogy elfoglaltam a helyem a katedra mögött a tábla előtt, éreztem, hogy itt a hallgatók egy része katolikus ateista, a másik része protestáns ateista, de vannak közöttük napi áldozó és úrvacsorához járuló diákok és tanárok is.
Megjelenésemet ebben a "szerelésben" - barna barátruhában, kötéllel a derekamon és csuklyával (mely legföljebb a korábbi filmek kigúnyolt szerzeteseire vagy az inkvizícióra emlékeztette őket) - mosoly és gúny fogadta. Ám én elkezdtem beszélni, de nemcsak nekik, hanem magamnak is, mert figyelmemet megragadta az a valóság, amelyről beszélni kezdtem: az emberi szeretet. Hirtelen mélységes figyelemmel kezdtem figyelni erre az égő, de el nem égő bokorra... és akik hallgattak engem, azok is elővették azt a mélységes figyelmet; melyet eddig talán még soha elő se vettek, az bizonyos, hogy nem az egyetemi szakelőadásokat hallgatva. Az ember önspóroló lény. Minek pazarolna valamire több figyelmet, mikor az a valami kevesebb figyelemmel is megragadható, pontosabban az a valami (pl. egy természettudományos igazság) megragad a figyelem egy felületesebb rétegében is?
Az örök isteni igazságok itt nem ragadnak meg. Ezért lehet önigazoltan élni egy ateistának, aki figyelmének csupán felületesebb rétegeit hajlandó feltárni akkor, amikor az Isteni Magvető, Jézus, az örök élet magvait hinti. És ezért válhat önmaga karikatúrájává az a hívő, aki azt hiszi, hogy már végleg megragadta őt az Igazság, és ezért nem hajlandó újra és újra elővenni azt a mélységes figyelmet, amelyet elővett az az engem hallgató ifjúság. De ezzel, hogy azt a mélységes (semmi felületesebb igazságnak ki nem járó) figyelmet vette elő, engem is evangelizált. Ez a mélységesen mély figyelem, amely láthatóvá lett, megdöbbentett. Megrendülésük engem rendített meg. A szeretetről hallottak, amely soha el nem múlik. A szeretetről, amelynek természete az örökkévalóság. Amelyet ők is örökkévalónak tudtak a nemrég letűnt gyermekkorukban - és örökkévalónak pillantottak meg az első igazi szerelem és nagy barátság ügyetlenül megmutatkozó (hogyan is mutatkozhatna meg másképp az örökkévaló az időben: az el nem múló a múlandóban?) törékeny gesztusaiban. De már kezdtek elindulni a "Megrakják a tüzet, mégis elaluszik, nincs az a szerelem, amely el nem múlik" - keserű tapasztalatának útján, és már majdnem arra vetemedtek, hogy csupán birkákat fognak legeltetni - vagy matekot vagy, biológiát tanítani, vagyis tenni a mindennapok teendőit azzal a szomorúsággal, amely Simon Péter szavában bujkál (Jézus kereszthalála után). "Megyek halászni", és a többi társ válaszában: "Mi is megyünk veled" - mondom, már majdnem erre vetemedtek, amikor velük együtt észrevettem, hogy van egy bokor, amely ég, de nem ég el... és elhatároztuk, ők is velem, (kimondatlanul) hogy odamegyünk és megnézzük.
A szerető ember égő csipkebokor, de csak akkor, ha saját szeretetét a másik iránt nem hajlandó beszüntetni megbosszulva a másikat, aki őt elhagyta: hanem hagyja a szeretetet önmaga belső törvényei szerint működni, akkor nemcsak égő csipkebokor, hanem soha el nem égő csipkebokor...
Természetesen ezt egy valaki igazolja: a testté lett örök Ige, Jézus, aki mindvégig szeretett" - akiben nyilvánvalóvá lett, hogy egy ember szeretete Isten szeretetével azonos lehet a szó legszorosabb értelmében. Itt egyébként nyilvánvalóvá lesz annak az ostoba és romboló kijelentésnek az alaptalansága, hogy: csak a szeretetről beszéljünk, mert az a lényeg, ne a dogmákról - (igazságokról) például arról, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember: vagy hogy a hívő emberben a Szentháromság lakást vesz.
Pünkösdkor Jézus a benne hívőket - magába fölvéve, beléjük isteni természetét kiárasztva - égő csipkebokorrá tette, melyben jelen van "Az, aki van". Mert "Az, aki van" azonos azzal, aki maga a Szeretet. (1Jn 4,16).
"Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által" (Róm 5,5). Ez elsősorban nem erkölcsi parancs, hogy mindvégig szeress, vagyis el nem égő csipkebokor legyél, hanem létbeli (ontológiai) valóság, hogy az vagy. |
Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről./1Móz.:7:17-20/ |
"A hit lényege, hogy megbízol valakiben,
amikor nem tudod hová vezet."
(Jesse Duplantis)
|
Hit, remény, szeretet…”
Amikor csekélyszik szívemben a remény
Egy ég-küldte angyal mindig nyújtja felém
Szerető karjait. Szárnyára emel,
S repít a boldogság felhőjébe, fel…
Már-már újra rág belül a jégfogú magány
Mindenki kerül a Földön, s égen is talán…
Ám szól a telefon, s jön a jó barát,
Hol egyik, hol másik, s lelkem festik át.
Váratlan kiadás csapolja meg tárcám,
S hirtelen odalesz létbiztonság-álcám…
Kétségbe esnék, ha lenne rá erőm!
Hol a szükség, oda segítség is jön.
Gyakran föladnám már egész életemet.
Ború, kín, és keserv, hogy éljek veletek?
Ilyenkor süt ki a Nap, s ragyog le rám,
Hályogom lehull, és tisztán látok már.
A Nap fénye árnyak mögül is melegít,
Szerető ölelés szögletet kerekít,
Rányitja szemem a kis ibolyára,
A Teremtés összes csoda-dalára.
S amint hallom a tavasz suttogó hangját,
Szívemben remény virága tárja szirmát,
S újra tudok hinni boldog percekben.
Áradó fény fátyla lelkünkre lebben… |
"Sose feledd, hogy élsz, nem a saját ötleted volt, nem a saját elhatározásodból létezel. Életed valaki másnak a gondolata volt és az neked szánt ajándéka, hogy létezel.
Sose feledd, senki sem gondolkodik, érez és cselekszik úgy, amint te, és senki sem mosolyog úgy, ahogy te éppen most teszed.
Sose feledd: Senki nem látja pontosan úgy az eget mint te és soha senki sem tudta azt, amit te tudsz.
Sose feledd: A világon senki más sem rendelkezik a te arcvonásaiddal és ilyen szemeid egyedül neked vannak.
Sose feledd: Mindegy, hogy pénzzel vagy pénz nélkül, gazdag vagy, mert élhetsz!!
Senki sem él úgy, ahogy te, valaki akarata az életed, nem a véletlen gyermeke vagy, nem a természeté.
Teljesen mindegy, hogy molban énekled életed dalát vagy dúrban, Isten gondolata vagy méghozzá az ő zseniális gondolata!!!
Te, te vagy!!" |
Bernadette Soubirous
Bernadette Soubirous (Marie-Bernard Soubirous; Lourdes, 1844. január 7. – Nevers, 1879. április 16.) katolikus szerzetesnővér, aki 1858-ban a szülővárosáról elnevezett Mária-jelenéseket látta. Szentté avatása óta használatos a Soubirous Szent Bernadett elnevezés is.
//
Élete
Bernadette szegény családban született, édesapja, François Soubirous molnár volt, édesanyja Louise Casterot. Ő volt a legidősebb gyermek, öt testvére volt. Gyermekkorában sokat betegeskedett.
Tizennégy éves korában látta első alkalommal Máriát, aki összesen 18 alkalommal jelent meg neki. Eleinte hitetlenség kísérte a jelenéseket, ám idővel nemcsak a falu népe, hanem az egyházi vezetés is hitelesnek ismerte azt el. Mindaddig azonban Bernadette-nek sok meg nem értésen kellett keresztülmennie.
Bernadette életét gyökeresen megváltoztatta látomása, ezért elhatározta, hogy apácának áll. 1866-ban, 22 évesen belépett a szomszédos város, Nevers Saint-Gilgard nevű kolostorába. Itt sem volt egyszerű az élete, mert a novíciamesternő sok szenvedést okozott neki.
Mindössze 35 éves volt, mikor 1879. április 16-án csonttuberkulózisban meghalt. Három nappal később a kolostorkert kis kápolnájában temették el.
A jelenések
A csodálatos Hölgy, aki megjelent Bernadettnek
1858. február 11-én Bernadette a Gave folyócska közelében, egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt. A szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, és ettől kezdve július 16-ig bezárólag még további 16 alkalommal. Február 18-án, a harmadik találkozás alkalmával már meg is szólította a lányt, és február 25-én megmutatta a gyermeknek a barlang lábánál lévő rejtett forrást. Március 26-án a Szűzanya megnyilatkozott előtte. Többször is felszólította, hogy menjen a falu papjához, és mondja meg neki, hogy építtessen templomot a forrás mellé, és tegye zarándokhellyé.
Bernadette elbeszélését hitetlenség fogadta, de a lány a legszigorúbb kihallgatások alatt is ragaszkodott kijelentései igazságához. Ezután pedig a forrás mellett valóban csodálatos gyógyulások szemtanúja volt a falu népe. A csodák világhírűvé tették a helyet. Ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, a reménység forrása, ahol még ma is sok ember meggyógyul az itt fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot.
Tisztelete
A teste épen maradt
Bernadette több mint 30 évig nyugodott a neversi kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. A hivatalos vizsgálat befejezése után a holtat új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt cinkkoporsóba zárták.
Kritikák
Az orvosi jelentést sokan nem fogadták el, néhány újság a püspököt vádolta csalással. Azt mondták, hogy ő balzsamozta be a nőt halála után, mivel az egyháznak ilyen „csodákra” van szüksége, ha igazolni akarja Lourdes különleges forrásának helyét.
Boldoggá és szentté avatása
A támadások ellenére folytatódott a boldoggá avatási eljárás. 1919. április 3-án, majd 1925. április 18-án újra megvizsgálták Bernadette-et. Változást azonban ezúttal sem találtak a holttesten, bőrszínét kivéve, mely még az első vizsgálatnál szemtanúk szeme láttára elsötétedett.
Boldoggá avatása kapcsán 1925. augusztus 3-án Bernadette múmiáját ünnepélyes keretek között helyezték el a Saint-Gilgard kolostor templomában. Azóta itt nyugszik, üvegkoporsóba zárva, arcát és kezét vékony viaszréteg borítja. XI. Piusz pápa avatta szentté 1933-ban.
Magyarországon nagyon hamar elterjedt a lourdes-i jelenések híre, és igen komoly tisztelete is kifejlődött. Nagyon sok katolikus templomban megjelentek az ún. lourdes-i barlangok, melyekben Máriát a jelenéseknek megfelelően rózsafüzérrel ábrázolják, Bernadette-et pedig Mária előtt térdelve formázzák. Külön imaforma is kialakult, az ún. lourdes-i kilenced: február 2-án kezdve 9 napon át imádkoznak.
A lourdes-i jelenések és csodás gyógyulások hatására II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11. a Római Katolikus Egyházban a betegek világnapja legyen.
|
 “Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek , szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2 Timótheus 1:7
|
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
